Jacsó Teodóra spirituális segítő művész honlapja

Spirituális segítő művész vagyok. Azért hoztam létre ezt az oldalt, hogy megmutassam műveimet. A zenén, a festészeten keresztül minden érdekel. Írásaimmal a mennyet mutatom be. Segítségedre lehetek ebben, hogy megtaláld a mennyet te is. Talán a legutolsó dolog, amit keresnél - mai világunkban -, de megtalálod a boldogságod itt.
Könyvek
Tükörben a boldogságom
A Tükörben a boldogságom című könyv korunk lényeges kérdéseit fogalmazza meg a megváltással kapcsolatban. A megváltás folyamatáról szól. Itt írom le, hogyan éltem meg a folyamatot, a transzmutációt. Hogyan tekintsünk fejlődésünkre... Isten és Jézus Krisztus üzenetei, Isten általi gyógyítások alkalmazása az ember rendszerében. Versek, mesék, imádságok, gazdagon illusztrálva, mint egy kódex.
A5 méret; 316 színes oldal; puha borító. Jacsó Teodóra könyve egy modern kódex a szerző saját illusztrációival...
💌jacsoteodora@gmail.com
Számlaszám: OTP 1 1 7 7 3 3 9 1 - 0 1 2 4 3 4 7 7
Ár: 6990 Ft.
Áldott álomból eredő lélekmese
Az Áldott álomból eredő lélekmese, mesekönyv. Ez a könyv azért született, hogy egyre jobban belelássatok a menny birodalmába. Szeretettel nyújtom át nektek ezt a könyvet, amely a mennyből született. Az egység erejével, az egység szeretetével küldöm ölelésemet nektek. Szeretettel: Teodórától. A mennyből jöttem, s üzeneteket közvetítek nektek. Halljátok meg a hangom! Igazságot hordozok. Az Úrtól jöttem. Ámen. Az Áldott álomból eredő lélekmese olyan szövegek gyűjteménye, melyek a mennyből jöttek. Műfaja drámai költemény. A4-es méret; keménytáblás borító; 140 színes oldal; 65 gyönyörű színes kép;
💌jacsoteodora@gmail.com
Számlaszám: OTP 1 1 7 7 3 3 9 1 - 0 1 2 4 3 4 7 7
Ár: 7990 Ft
A szent fény örök hatalma
Ez a könyv segít, hogy több legyen a fény és magunk mögött hagyjuk a múlt fájdalmait. A szent fény örök hatalma - Áldásos szólamok című könyv mondanivalója a menny üzeneteire épül. A természet és a mennyei lét bemutatása dialógussal, beszélgetéseim Istennel. Lépj be a menny világába velem! Egységben a természettel...Megszólal az út pora, a rigó, és a pillanat mesél. A történetet már elővezette az Áldott álomból eredő lélekmese című könyv. E kötet meséje a menny bemutatása, valamint a megváltott ember egysége a természettel, kapcsolata az Atyával. 25 színből álló drámai költemény. Igazuk van a meséknek. Rendelhető:
Számlaszám: Jacsó Teodóra O T P 1 1 7 7 3 3 9 1 - 0 1 2 4 3 4 7 7
Ár: 3700 Ft
Az ima módjai
Az ima módjai - A szent kegyelem imádságai imádságokat és mantrákat tartalmazó könyv. Egy könyv a szent szellem erejéről a mindennapokra. Kézikönyve lehet mindenkinek, aki szeretne a hitbe és a reménybe kapaszkodni. Segít félelem nélkül élni, és a hit ösvényein barangolva új utakat nyit meg bennünk. Mindennapi használata segít elhárítani az akadályokat. Ennek a könyvnek a fő vezérfonala; hogyan támaszkodjunk a reményre és a hitre. Tíz évig gyűjtöttem az imádságokat és a mantrákat ehhez a könyvhöz Isteni forrásból. Mindent megtalálsz benne, amire szükséged lehet. A csüggedés, a szomorúság messze szalad, ha ezeket az imádságokat használod. Ha majd megújul az álom, téged megtaláljon! Ámen. A 5 méret, 207 oldal, puha borító.
💌jacsoteodora@gmail.com
Számlaszám: Jacsó Teodóra O T P 1 1 7 7 3 3 9 1 - 0 1 2 4 3 4 7 7
Ár: 3500 Ft
Jacsó Teodóra festményei
Művészeti beállítottságú, intenzív lélek vagyok. Mind a zenében, mind a spirituális világban igyekszem kifejezni önmagam. A festésben megtaláltam az önfegyelmet, gyakorlását a jónak, a szeretetnek, kifejezni a szépet. Valamit átadni a spirituális világból, ahol élek, hova hazamegyek, ha véget ér az életem. Ezt jelenti számomra a festés. A festők ezt tudják, hiszen oly sokan érkeztünk a Jóból.. Megrendelésre elkészítem a képeket más méretben is, vagy más színekkel, hangulatban, hasonlót készítek. A festésben megtaláltam az önmagam kifejezését, ez adomány számomra. Szeretettel hívlak az oldalamra.. Gyere, és nézz körül! Az itt látható képek csak töredékei a teljes műlistámnak.
Érdeklődés a festményekkel kapcsolatban, árajánlat kérése, megrendelések: jacsoteodora@gmail.com

Jacsó Teodóra - Hajó - olaj, vászon, 70 x 100 cm
Ringatózzon szent hajó,
mesélje el mindazt, mi jó!
Mesélje el szent oltáron,
hogy mit hoz az igaz álom!
Az igaz jövő ígérete,
szentelje meg
a szív szép, igaz permete!
Jacsó Teodóra

Jacsó Teodóra - Természet - akril, vászon 70 x 110 cm

Jacsó Teodóra - Hajók - olaj, vászon, 50 x 70
Mesél az ezüst folyó,
ringatózva élni jó.
Mesél neki a bárányfelhő
szép mesét a mennyről.
S a hajók megpihennek,
a hullámokon felemelnek
minden hitet, énekelve,
kinevetve a fellegeket,
hogy milyen szépen
velünk lehet
a természet mindenekkel,
üzenve a létnek szép egységet.
Jacsó Teodóra

Jacsó Teodóra - Velence - olaj, vászon 50 x 60 cm

Jacsó Teodóra - Szent Pál Székesegyház - olaj, vászon 40 x 40 cm
Ha majd egyszer eljön az álom,
neked mindig jót kívánjon!
S ha majd egyszer a palotámban jársz,
vedd fel az új ruhád!
Ne hidd, hogy nem hallja a szót,
mert hallja a szót, hallja ő,
a sok millió sorsot látó
bohócot kikacagó világot.
S az álmot neked adjuk,
igaz sorsokat fakasztunk,
itt, az álomban.
Kinek léte mosolyban,
az írta ezt néked,
s fogadd el e képet,
mert megszentel az téged.
Ámen.
A sorsok jók, tudom,
csak a hazug úton nem.
Jacsó Teodóra

Jacsó Teodóra - Hajnali Nagyút - akril, vászon 50 x 60 cm

Jacsó Teodóra - A természet harca - akril, vászon 40 x 50 cm

Jacsó Teodóra - Piros fák - olaj, vászon 40 x 60 cm

Jacsó Teodóra - Ablak a létezésre - akril, vászon 22 x 35 cm

Jacsó Teodóra - A víz folyik le a hegy tetejéről és táplálja a nagyobb vizet - akvarell 24 x 32 cm

Jacsó Teodóra - Tyúk - olaj, vászon 40 x 50 cm

Jacsó Teodóra - Egy sólyom lebeg az égen - olaj, vászon 80 x 60

Jacsó Teodóra - Sas Hédi - olaj, vászon 50 x 70 cm
Szirti sas, más néven kőszáli sas, a nevezetes Turul madár megtestesítője.

Jacsó Teodóra - Piros nyúl - akvarell

Jacsó Teodóra - Csendélet paradicsommal és citrommal - akvarell

Jacsó Teodóra - Vízililiomok - akril, vászon 40 x 30

Jacsó Teodóra - Piros fákkal övezett park - 50 x 40 cm

Jacsó Teodóra - Erdei út - olaj, vászon 70 x 50 cm

Jacsó Teodóra - Folyópart - olaj, vászon 20 x 30 cm

Jacsó Teodóra - Grál kehely rózsákkal - olaj, vászon 30 x 30 cm

Jacsó Teodóra - Szent grál - akril, vászon 30 x 30 cm

Jacsó Teodóra - Grál kehely angyalokkal - akril, vászon, 30 x 30 cm

Jacsó Teodóra - Szent Grál rózsák között - akril, vászon 30 x 30 cm

Jacsó Teodóra - Tükröződő lombok - olaj, vászon 50 x 30 cm

Jacsó Teodóra - A fény játékai - akril, vászon 30 x 30 cm

Jacsó Teodóra - Szépen permetezünk, szenteljük meg mindig ügyünk - akvarell 32 x 24

Jacsó Teodóra - A csoda gyöngyei - akvarell 32 x 24 cm

Jacsó Teodóra - A mese leple alatt kuporog egy angyal, és egy mesét marasztal - akvarell 32 x 24 cm

Jacsó Teodóra - Lelkem igaz tükre - akvarell 32 x 24 cm
Lelkem igaz tükre
így lett felemelve.
Szép ovális tükör,
ringatózva tündököl.
Jacsó Teodóra

Jacsó Teodóra - A mese angyala dalolgat - akvarell 32 x 24 cm
Virágozzon kapcsolatunk
mindent szépen eldalolunk.
Oly igaz ez a szép dal,
ringasd csak még, Aranyhaj!
Szép, aranyhajú mátka,
itt ünnepel, muzsikálva.
Jacsó Teodóra

Jacsó Teodóra - Szemeid gyönyörű fénye omoljon a vidékre - akvarell 24 x 32 cm
Szemeid gyönyörű fénye
omoljon a vidékre,
a szép erdőkre,
a zöld mezőkre,
hogy süssön a nap az emberekre.
Jacsó Teodóra

Jacsó Teodóra - A bánat mocsara - akvarell 24 x 32 cm
Az ember által teremtett világok
oly mélyen vannak, húztatok egy árkot.
Ebbe az árokba folyik bele a bánat,
ez a te mocsarad, mikor bánatos vagy.
A bánatban dagonyázni lehet,
de nem sokáig, mert jobb a kenet.
Kapaszkodj te meg a kenet perceiben,
s kérd őket iziben, hogy hozzák el az örömöt neked.
Jacsó Teodóra
Munkásságomról
Eredetileg divat-stílus tervező vagyok, és sokáig jártam a ruhakészítés és tervezés rögös útjait. Csak most fedeztem fel, későbbi éveimben, mit is jelent Istennel egységben lenni.
Talán tapasztaltátok már, milyen jó lenne megbeszélni valamit valakivel, aki mindent tud, aki rálát a dolgokra, nos én is ezt tettem, amióta csak megszülettem. Csak sokáig nem kaptam választ. Legalábbis a válaszok nem értek el hozzám. Minden trükk, amit a sátán kieszel, elért engem is. És oly sok ember van az úton, aki nem méltó arra, hogy vele menjünk, mégis követjük őt, és ösvényünkről elvisz.
Az a mód, ahogy ma szól hozzám az Atya, más mint ahogy elképzeltem. Szeretete elképesztő méreteket ölt. És mindig biztosítanak (a menny népe), hogy velem vannak, és nem hagynak el soha.
Csak űzd el a bánatodat, mert a bánat akadályozza a kapcsolatodat Istennel. A kapcsolat mélyebb, mint hinnéd. Bensőségesebb, és őszintébb.
Kértem Istent, mikor még a földi utamat jártam, adjon nekem olyan munkát, amit ő szán nekem. Én akkoriban papír írószer boltot vezettem, rengeteget dolgoztam, hogy végre biztos vállalkozásom legyen, sok rögös év után. Isten, tapasztaltam nem a mi elvárásaink szerint cselekszik, hanem neki megvan a terve. Mi, Isten gyermekei, valamilyen ígérettel érkeztünk ide a földre, ami Isten tervének, a megváltásnak a szolgálatába állítódik. Ezért lettek olyan körülményeim, veszteségeim, szomorúságaim és betegség is, ami rávett, hogy életemet Istennek adjam. Ő irányítja az életemet. Nyugodtan állíthatom, hogy szükség volt ehhez minden szenvedésemre.
Tehát alkut kötöttem Istennel. De ami ez után következett, az meglepett. Nem gondoltam, hogy a megváltást képviselem majd. Azt gondoltam, ad majd valami földi munkát az ő elgondolása szerint. Aztán szó szerint minden gyerekkori álmom teljesült: hogy énekelhetek, zenélhetek, írhatok, festhetek, ezek mind elérhetetlen álomnak tűntek gyerekkoromban. És szüleim beállítottsága miatt sem lehetett megvalósítani őket.
Isten arra terelt, hogy teljesen elcsendesedjek, és elvonuljak a világtól. Leégtek az autóim, két autóm, amik ráadásul hitelesek voltak, így teljes elszegényedés várt rám. Kirúgtak későbbi munkahelyemről is, akkor már gyógyítottam, sikerrel. Most is része az életemnek a gyógyítás, és várom, hogy Isten majd azt mondja: most mehetsz. Emeld fel az embereket az oltárra, hogy meggyógyíthassam őket.
Szabadok vagyunk, de csak bizonyos korlátok között. Én akkor csak azt láttam, hogy vannak ,,gyógyítók" és megpróbáltam követni őket. De ez nem sikerült túl jól. A magam útját kell járnom. Mikor már megsokasodott az írás, rádöbbentem, hogy az emberek fogadásával járó ,,teher" már nem fér bele az időbeosztásomba. Át kellett gondolnom az egészet.
Az a pillanat, mikor rájöttem, hogy nem csak gyógyítással kell majd foglalkoznom, lélekrendítő volt. Először nem is hittem el. Írásaim sokasodtak, és újra és újra elolvastam őket. Hihetetlennek tűnt, és meg voltam rendülve. Csak izgatottságom volt nagyobb ennél, mikor eljött a pillanat, hogy újra írni tudtam, Isten karjain pihenve, vigyázva a kapcsolatra, hogy sikerüljön az idővel egységben lennem...
Jelenleg nem tudok gyógyítást és tanácsadást vállalni.
Telefonos segítségnyújtást sem tudok vállalni.
Könyveket, valamint festményeket emailben lehet rendelni:
jacsoteodora@gmail.com
Aki itt a földön él, akiről most tudok, ezzel az elmebeli tudatommal, akinek most ebben a tudatállapotában, ezen a helyen vagyok, ez egy nagyon piciny, nagyon tudatlan, korlátozott, korlátok közé szorított valóságom.
Én vagyok az a lény, aki más bolygókon, különböző szolgálatokban tevékenykedik már ki tudja mióta, sokkal tágabb tudattal, aki tudja, látja, hogy ez a földi rész mit tesz, mit gondol, mit birtokol, mire törekszik, mit tekint igazságnak, és mi a terve, tisztán lát, vagy nem.
Olyan ez a földi részem, mint egy gyermek. Gyermeke vagyok az egésznek. Az én egész egységem pici része vagyok. Az egész egy nagy szolgálat, melyet egy felsőbb akaratnak szenteltek. A nagy szolgálat persze csak földi létállapothoz viszonyítva nagy szolgálat.
Ez a folyamat és kapcsolat, mely megengedi, hogy láthassam ki is valódi tudatom, énem, hogy ki vagyok - összeköt minden sejtemmel, ami belül van, és kifelé áradva minden sejtemmel, ami kívül van.
Talán mások léte is ilyen lehet, áldott, szabad, csak még az elme fogságában nem tudják. Ismerjétek föl szabadságotokat, többségeteket, igazi léteteket. Sok van belőletek, és igazi létetek célja egész más, mint amit a földi szokások, földi létetek okoskodásaival gondoltok.
Hogy mikor lesz enyém az a társ, vagy ház, vagy az a kocsi, teljesen mindegy. Az a fő, hogyan élem meg ezt a pillanatot, mert aki vagyok, minden vágyamat ismeri. Aki vagyok, annak hatalmában áll változtatni, teremteni életemben.
Amit életnek nevezek, az csak itteni tudatkivetítés. Az élet sokkal tágabb élet.
Ilyen megközelítésben nem számít, mit vágnak a fejedhez, hogy mivel vádolnak, mit mondanak, hogy miben higgy. Te tudod, hogy a te valóságod a sokság, és ennek fényében az élet egész más.
,,Ez egy olyan rendszer, ami segít hazatalálni. Őrizd szívedben a vágyat, hogy hazatalálj a mennyekbe, s itt leszel mellettem. Őrizd a szívedben ezt a vágyat, gyermekem! Őrizd a szívedben ezt a kegyelmet, kincsem!
Szeretlek, gyermekem. Őszinte szívvel, szeretettel: Istened."
Levél Istentől. Ámen.
©Jacsó Teodóra
Versek és mesék
LEFESTEM ÉN
Tudom, hogy szép lesz a rétem,
lefestem én szépen,
hogy lássam arcát a reménynek,
mily szépen ragyognak fényei a szemének.
Ezt kell tennem,
hisz erre van kenetem,
veletek a mennyben
ez a dolgom énnekem.
Így itt a földön is,
s minden létben...
Veletek leszek én egy,
a szent üdvösségben.
© Jacsó Teodóra
FESS A LÉTNEK ÖRÖMÖKET
A ceruzák és ecsetek...
olyan szép létet festenek...
Engedd meg az ünnepet,
s fess a létnek örömöket!
Szentelj időt ennek,
és képeid felemelnek!
Ezrek kérik, hidd el!
Több lesz a világ képeiddel.
Legeslegszebb virágok,
a vásznadon csinálod,
s ha szépen pingálod,
reményedet meglátod.
... Mert a szépségek
mind képekben beszélnek.
Rigónak, és mesének
ezek a percek szentek.
Hát a legszebb mennyben
így lesz meg a lecke.
Mert ez is egy feladat,
így irgalmazz magadnak!
Legyen igaz a léted!
Hát fogd meg az ecsetet,
és fess egy rétet!
Meglátod, szép lesz,
csak legyen reményed!
Reményed meglesz,
a képed szép lesz.
Örvend az ígéret,
szövi a meséket,
festi a képeket,
zengi a rímeket,
keveri a színeket.
Ez a legszebb, ami lehet.
Ez a te ajándékod, kedvesem.
Jer, s legyél énvelem!
Áldozd fel a léted,
egész lényed az ügynek,
s életed szép lesz.
Virulj a létben,
szépülj a térben,
zengj a mesékben,
szunnyadó ígéretben,
legszentebb örömökben!
Szeretett perceid
azt fogják zengeni,
hogy olyan jó veled élni,
szépeket mesélni,
képeket festeni.
Ez olyan szép lesz!
Engedj a létnek,
s érezd, ez így lesz!
Lelkem viruló kincse,
meséld el milyen a létben;
milyen a menny ígérete,
a szentek dicsérete!
Szemeidben szólnak,
füleidben oldódnak,
s a kis rigóknak
szép dalokat szólnak.
Szentelj figyelmet az időnek,
mert ő veled mindig szép lesz,
s virul a létnek
minden perce, egyre.
Lengjenek a percek,
meséljenek a lelkek,
mert téged felemelnek,
s a rügyek kiserkennek!
© Jacsó Teodóra
FOHÁSZ
Kérlek, nap,
hogy szent sugaraiddal
szentelj meg engem!
Szép természet,
lágy ritmusoddal
védelmezz engem!
Szép virágok,
oltalmazzatok!
Szép levelek,
muzsikáljatok!
Lágy bíborban sóhajtozva,
szép igéket óhajtozva
velem legyetek,
kövek!
Tirátok várok ma!
Úgy vágyom a kapcsolatra,
hogy a szép természet, oltalmazva
betakarjon, elringatva,
hogy velem legyenek a csillagok,
kiknek oltalma nekünk ragyog,
hogy szent bíbor ruhában
fürödjek a hold sugarában,
hogy rámvirradjon a szép nap,
üdvözölve a gondolatokat,
mikor kinyílik a kapcsolat,
lágy ritmusa el nem hagy,
hogy a lángok, s a virágok
velem áldják a világot,
hogy a rigók szép szólama
így virradjon a kapcsolatra,
hogy a szent sugarak
mindig mutassák az utat,
mit megszentelt a Tudat,
kinek oltalma el nem hagy.
2016. 04. 16. ©Jacsó Teodóra
A TÜNDÉRLEÁNY MUZSIKÁL
A pillanat tükrében
úgy száll fel most a reményem,
hogy légy velem megint egységben.
Szentelj figyelmet nekem,
mert ez az én életem!
Oly szép ez, gyermekem.
Csak viruljon a hitem,
oltalmazza a szívem,
mi ott van mindenben!
Így légy te mellettem
örömben és üdvben,
létemben, szépségben!
Mesélek én néked
mindig valami szépet,
csak oldd föl a reményed!
... Hogy a szabad létem
viruljon már szépen,
meséljen a szép természet
mindig valami szépet.
... Mert nekem ez így legyen:
a mesélő szép legyen,
boldog legyen egységben,
örömben és nevetésben,
mindig vidáman, a mesében!
*
Szép tündérlány úgy muzsikál,
hogy a fűszál is kiált már.
Örömében rikkant egyet:
de jó, hogy elhoztad a percet,
én ezért most megölellek,
téged, kedves kis tündérke.
Legyél velem estére,
s énekelj nekem, fényecske!
Röpülj bele a szívembe,
szórd be zenéd e kelyhembe,
hogy örvendjen a mesék kincse,
hogy velünk van estére!
Szép tubicám,
szép kisleány,
viruljon az öröm ám,
hogy együtt vagyunk
s így dalolunk,
muzsikálunk,
polkát járunk.
Aztán pedig szunnyadunk,
szép pázsiton elpihenünk,
kis virág a mi fészkünk,
puha kis menedékünk.
Vigyázza a létünk,
hogy mindig így meséljünk,
hogy máskor is zenéljünk.
*
A rigódal velünk nyargal,
meséljük minden tavasszal.
Sok szép ígéretet betartunk,
így lesz szép a holnapunk.
Mindig új feladatot kapunk:
szépítjük a pirkadatot,
megünnepeljük a napot,
hogy velünk ő felragyoghatott.
Szentelj figyelmet a mának,
a szép szemed csillagának,
mert sokan vigyázzák azt,
megünneplik a csodákat,
s a szent boldogságot,
hogy az öröm kivirágzott,
s eljött őrizni a lángot.
Mesélik az álmot,
hogy az öröm száll most.
Kinél van a láng most,
óvja, vigyázza az álmot.
2015. 11. 16. ©Jacsó Teodóra
KÖZÉPEN ÁLLÓ
Sem vezető nem vagyok, sem vezetett...
Középen állok, mint az örök természet.
Célom az, hogy mindig lássam, akit követek.
A középen álló nem hangoskodik.
Csöndben áll, semmivel nem viaskodik.
A jóért és szépért csendben munkálkodik.
De mi a jó és mi a rossz, meg nem ítélheti.
Ahol a szép jelen van, ott a fonák is létezik.
Mint a hímzés színoldala, a szép úgy teremtetik.
De mi van a fonákkal? Létezik-e munka
fonák oldal nélkül? Nézzük meg újra:
a fonák nélkül szépség nincsen, ez az útja.
Kissé szebbé tehetjük a fonákot, a mintákat,
de fonák és színoldal kéz a kézben járnak.
Így aztán elfogadhatjuk mindkét oldalt.
Kérdés az, hogy melyiket nézegetjük?
A sima, szép, rendezett világban gyönyörködünk?
A másikat is láthatjuk, de azzal nem időzünk.
2014. 05. 06. © Jacsó Teodóra
VILÁGOK
A világok itt hatalmasan és kicsiben...
Jelen vannak bennünk, körülöttünk és sejtjeinkben.
Ha egy sejt is világ s azon belül is vannak egyetemek,
akkor mi emberek is egy test részei vagyunk – (az Istennek).
Kérdésem van most megint: az Isten...
minek része vagy, azonos veled?
Ha minden, mi te vagy, egyetlen sejtben megtalálható,
te megtalálható vagy a Nagy Magasztos Világosságban, mely Mindenható?
Így újabb kérdés születik: tökéletes-e a Nagy Alkotó?
Hiszen ha ő tökéletes, neked is megvan, mi adható.
Csak az egyensúlyra figyelj, s mindez látható.
A határtalan külső-belső, felső-alsó...
négyzet és kör csodásan egybe való.
A ,,nincs”- ben benne van a ,,van”, és odapasszoló.
Beleillik, hiszen a kör teremtő, a négyzet befogadó.
A teremtésnek értelme csak akkor lesz, ha van befogadó.
2014. 05. 06. © Jacsó Teodóra
MESE A RÓZSABIMBÓRÓL
Mikor megvirrad, harmatos a fű, s a rezgő falevelek.
Kis katicák várják a boldog perceket,
hogy a hajnali nektárból szürcsölhessenek.
A rigók is szomjasak,
már mindjárt kisüt a nap,
s elillan a tiszta nedű.
A harmatot Isten jól kiporciózza,
mikor csillogó növényeit csodálja,
melyek cseppektől ragyognak.
Olyankor megtisztítja a földet, jól laknak
a rigók, a katicák, a kis bogarak,-
behinti a földet teremtményei szomjának oltására.
...S a természet zsibong, a rózsák is ünnepelnek,
örömükben színes ruhákba öltöznek;
minden reggel várják a friss harmatot, s örülnek...
S fölveszik rózsaszín, sárga, piros ruhájukat,-
mit Isten megtisztított: a leggyönyörűbb selymet.
Az ünnepet illatukkal fokozzák, így dicsőítik Istent.
Hálásak létükért, szépségükért,
és nem sandítanak másik rózsa szépségére;
nem mondják, susogják irigykedve: ,,Szebb a másik szirma."
Ámde egyszer egy rózsa mégis megirigyelte társát:
,,Én még csak kis bimbó vagyok, Rózi pedig már kész virág.
Hogy ki van nyilva!
Körüldongják a méhek, bogarak,
és hasznukra lehet nektárjával,
ők pedig cserébe bibéit beporozzák."
Mondja a bimbócska: ,,Én is akarok kinyílni,
kész rózsa lenni, hogy megpihenhessenek szirmaimon
a dongók, a méhek. De mikor fogok végre kinyílni?"
Odaszáll a pillangó csöndesen pihegve:
,,Ugyan, kis bimbó;
amíg középpontodban nem érett meg a nektár,
nem jöhetnek a méhek, a dongók,
kelyhedben az édes virágpornak érni kell még,
hogy a kereső kis méhek rátaláljanak.
Addig, amíg megérlelődsz, rejtsd el bimbóid alatt,
mit minden rózsa birtokol, s az idő eljövetelével
megkapod, mit érlel benned a bölcs természet.
Hidd el, akarattal siettetni nem kell.
Áldást érlelsz te is,
mely tiéd, senki másé.
A rózsa, ha hamar kinyílik,
túl hamar elhervad, ó... sietni minek hát?
Mire háromszor megvirrad, megkapod új ruhád."
© Jacsó Teodóra
Budapest, 2014. 03. 06.
CSÍKOS MESE
Elindul a mesemátka,
s megy, a szeretet oltalmára.
Megy a napsugárban,
megáll a csillagok alatt.
Csillognak a napsugarak,
szép fényesen beragyognak...
mind, a fényeket
az oltárra, hogy fényes legyen.
Ahogy azt megcsodálja,
tovább ügyködik a lét oltalmára.
Kinyitják a kapukat,
megszentelik a sugarak,
a szent, szép, új sugarak,
amiket a lét megmutat.
S lesz új országunk,
álmaink és virágunk.
Csillognak azok a pelyhek,
mit értünk szór be
a létbe
ez a permet.
Megújulva szól a nóta,
csíkos mesében dalolva,
a szent sugarakkal oltalmazva,
bejárva a zeg-zugokba.
Értünk szól az igaz nóta,
szent igékhez kapcsolódva,
mert a hajnal beragyogja,
így lesz csíkos ez a nóta.
T.: De szép volt, atyám!
Köszönöm.
2017. 12. 05. ©Jacsó Teodóra
AZ ŐSZ
Szép angyali szóval,
rigófütty dalával
ünnepeljük a napot,
mit a hajnal elhozott.
Rezdül a falevél,
szépen lengedezik a szél,
s álmodik a rét
újra szép mesét.
Valahány oltárra
rásüt a nap imádsága,
s oly szentül beragyogja.
Körtáncot járnak
a falevelek:
egy középen,
táncuk tündökletes.
Oly szépen
játszik a szellőcske,
öröm nézni,
és szentül mesélni,
milyen szép az ősz.
©Jacsó Teodóra
KARÁCSONYI SZENT FOHÁSZ
Én oly szentül szólok hozzád;
beragyogom az orcád.
Mosolyod és mosolygásod,
oly szent a te imádságod.
Imádságod leborulva,
megtisztulva, megigazulva
téged soha el nem hagy.
Meséljen a pillanat!
Meséljen a pillanat csodája,
szíved szent, igaz boldogsága!
Meséljen a pillanattal,
oltalmazza szívedet a nappal!
Meséljen a szép szólamunk,
oltalmazzon a mi dalunk!
Oly szépen szól a mi szavunk,
csengettyűje kinyitja az aranykaput.
Legyetek itt velem szépen,
itt, a szent üdvösségben!
Karácsony éjfélre
mindenkinek meglesz a kenete.
Legyetek szépen velem!
Oly szentül szól az én szívem.
Oldódik a dallam,
minden, mi van a szavakban.
Szép szavakban,
megtisztulva, kivirulva,
így ünnepelünk a tavaszban,
itt, az örök mennyei birodalomban.
Itt a mennyei létben
oly szépen szól az ígéretem nékem.
Csakis veled, szentem,
veled üzenem létem.
Ezért legyél velem hát,
szenteld meg a te új ruhád!
Vedd föl a csuklyád,
ez lesz a te kabátod.
Oltalmazzon palástod!
Legyen a viruló létben
az ígéretem szépen!
Hangozzon el menten!
Oltalmazzon a napom,
veled legyen oltárom!
Teljesítsd a kívánságom;
hallgasd meg az imádságom!
Szeretetem benned van,
fogadalmad velem van.
Szent titkod legyen a jussod!
Meséljen a párducod!
Párducod titka
sok igaz lét nyitja.
Nyitva lesz a mese zára,
mihelyt elhangzik a kívánsága.
Kívánság a létben,
megszentelő fényben...
Oltalmazzon a szívem,
legyen velem szépen!
Szépen múljanak a napok,
selymesek legyenek a pázsitok,
ragyogjanak a csillagok,
oldódjanak a szent titkok!
Ringatózzanak a rigódalok,
oltalmazzanak a szólamok!
Meséljenek a mesékkel,
lángoljanak a szép ígérettel,
oly szentül szép hittel.
Remegjenek kezeiddel
ezek a sorok, kincsem!
Örülj annak, ami most nincsen!
Oltalom ez néked.
És tiéd lesz minden:
minden mese hangja,
szép szólama, betakarva.
Oltalmazva szép szólama,
mesél minden rigó dala.
Mesélik a perceknek,
hogy milyen szépen ünnepelnek.
Ünnepelnek és regélnek,
ilyen szépeket mesélnek.
Oltalmazva énekelnek,
rigófüttyöt zengedelnek.
Mesélik a fellegeknek,
hogy milyen szép ez az ünnep.
Üdvözöljük a fényünket,
megszenteljük szellemünket.
Ragyogtatjuk egész létünk,
megünnepeljük szépségünk.
És a mese hova fut már?
Ki akarja nyitni az oltárt.
Az oltár minden kincse
várja a percet,
hogy felemelje a permetet.
Legszentebb ez a kenet.
Legyetek velem egyek,
hogy szólamaim megértsétek!
Mesélek én még néked
nagyon sok szépet.
Muzsikálom a létet,
ígérek mindig szépet.
Neked üzenek.
Ragyogjanak a fellegek!
Szentelődjetek meg!
Fürödjetek meg
a szép nap sugarában,
a Szent Szív oltalmával,
valahány szép imádsággal,
megszentelve boldogsággal!
Így oltalmaz ez a hajnal
minket a szép pirkadattal,
s hogy legyen szép a napunk,
hogy meséljen a dalunk.
Ringasson el szép szólamunk,
a szépség...
megnyissa mindenki szívét.
Szív nélkül nem jó élni.
Legyen a szíved nyitva,
nyíljon ki a ládika!
Ragyogjon a szép szólam,
ami itt van valóban!
Szeretetem, oltalmam
veled legyen kuncogva!
Kuncogva és mulatva,
így vagyunk mi ringatva.
Meséljük a létünk,
ringatjuk a fényünk.
Így űzzük el a gondokat,
meséljük a kódokat,
miket a lét megad.
Gyere velem,
s hangold be magad!
Vedd magadhoz a kódokat,
szavaiddal boldogabban,
reményeddel gazdagabban!
Így üzenjük a világnak,
hogy milyen szép a szív álma.
A forrásba bekapcsolódva
te leszel mindennek tudója,
szívemnek oltalmazója.
Mesélem a létnek,
milyen szentek ezek a percek.
Óvom a szent permetet,
s mindjárt megadom neked.
Megadom neked a kenetet.
Létezésed igaz tükre
így lesz mindig fölemelve.
Legyen tiéd a dalom,
velem zeng az oltalom.
Így adom szép szólamom,
szentül igaz napom.
Karácsony hajnalon
szórom a szólamom.
A legszentebb dalom
rügyező szép oltalom.
*
Így lesz velem az utamon.
Mesélem a tegnapom,
hogy milyen szép az oltalom.
Megszentelő imádságban
így leszünk mi a kívánságban,
karácsonyi szent fohászban.
Legyen a titok a mi létünk,
mindig megszentelve éljünk!
Mindig szórjuk a fényünk,
minden nap szépet meséljünk!
Így ringat el a pillanat,
és mesél a gondolat.
Így lesz mivélünk a hódolat.
Oltalmazza a titkokat,
a titkos kódokat.
Reménykedek, nemzetem,
hogy a permet meglegyen.
Meglegyen a permetem,
oltalmazzon kenetem!
Kenet van minden kívánságon,
amit kért az imádságod.
Legyen meg az álmod!
Szentelődjön meg a nyár most!
Nyáron ragyog a lángom,
s nyáron tud kinyílni a virágom.
A Szent Szív minden titka
oltalmát árasztja;
terád, gyermekem.
Fogadd el a kenetem!
Legyen meg a kenetem
mindörökre, gyermekem!
Oly szentül szól a szívem.
Úgy ringatózik a rímben.
Mesélem én szépen,
hogy milyen szép az én létem.
Velem legyél egységben,
szentelődj meg, szép kincsem!
Szórom rád a permetem.
Ragyogjon a kenetem
a fejeden, gyermekem!
Én ezt most rád kenem:
s itt van a kenetem.
Itt van a kegyelem
a szívemben, gyermekem.
... Valahány létben
megüzenve szépen.
Mesélek én néked
még annyi szép meséket.
Ragyogjon a szíved,
ölelve a létet!
Add meg nekem, kincsem,
azt a kegyelmet,
hogy velem leszel a létben,
reményem igaz kincsében!
Ez legyél te velem, s nékem,
meséljen a reménységem!
Oldódjon a Szent Szív titka,
nyíljon ki a ládika,
mindörökre, gyermekem!
Legyen veled kenetem,
rezegjen a permetem!
Peregjen csak szép szívem fejedre,
meséljen a mesék kincse!
Ragyogjon a szép permetem,
oldódjon föl a kenetem!
Ragyogjon a létemben,
minden ígéretemben!
Megszentelem, megüzenem,
így lesz velem az én ügyem.
Enyém lesz a szent kenet,
mindörökre engedek.
2015. 12. 24. © Jacsó Teodóra
KARÁCSONY
ÚR
Karácsonyra a létben
oly szép fények égnek.
Mindig titkokat mesélnek.
Nagyon szépen zenélnek.
Ez legyen a te léted!
Fogadd el szépen!
Valahány reményed
velem legyen a létben
itt, a szép egységben!
Viruljon a szép mesének
minden ígérete benned!
Oly szépek ezek a percek.
Tisztaságod felemelhet.
Legyen meg a permet!
A múlt menjen messze!
A múlt árnyai menjenek!
Legyenek itt a fellegek!
Meséljenek az egek!
Szenteljék meg szívedet!
Remegjen a kis kezed,
mert most írnod kell iziben.
Létednek szép permete
így üzen a nemzetnek:
a karácsony
nekem jó barátom.
Elküldöm minden évben a barátom,
hogy neked jót kívánjon,
s ünnepeljen a szép tájon,
amit a hó betakarjon,
oltalmazzon,
szépen áldjon…
Mert a víz az megtisztulva,
oltalmazva,
kristályruhába bújva:
minden sejtje külön menyasszonyi ruhában.
Ez a legszebb csoda,
mi csak él a nemzet bibliájában.
Oly szent ez, gyermek.
Valahány óhaja az ünnepnek,
valahány szép szava a népnek
vigye tovább hírét az egésznek,
ennek a mesének!
Ez a karácsonyi ének
legyen az ígéret!
Így szívünk szép lesz,
megtisztul a létnek.
Ringasson el a hajnalom,
hozza el a napom,
oltalmazza sóhajom,
viruljon az oltáron!
Szenteljük meg a nyáron,
mikor majd eljön az ángyom
ezt a létet örökre.
Szórom a fényt a nemzetre.
A karácsony fölemelve,
rügyekkel teleszőve,
rigókkal ünnepelve,
szentelve, megszentelve.
Legyetek itt, ebben a létben,
hogy megértsétek, mit meséltem!
… S tündököljön hitetek,
mint virágos rétetek.
Ezt kell tenned, gyermekem:
vidd hírül a szép tervem!
Szép ígéretem teljesítem.
Elküldöm a permetem
a hópelyhekkel, gyermekem.
Lemezeim pörgetem,
elolvad a szívemen.
Így van ez a létben
mindig, minden percben.
Szenderegve, így üzenve,
megszentelve, fölemelve,
valahány létben pihenve…
Csakis érted szólok immár.
Legyen itt az a szempár,
s a mennyet nézze már!
… S mesélje el, mit lát:
a réten van száz virág.
Létednek szép permete
így lesz veled egységbe,
s lesz a szívem fölemelve,
szentségekben ünnepelve.
Ringasson el holnapom,
áldja meg a tegnapom!
Szép imádságom
érted áldozom.
TEODÓRA
Köszönöm, Atyám!
ÚR
A Szent Szív oly tiszta,
nyíljon ki minden titka
tenéked, gyermekem!
Szereteted meglegyen!
S az oltalom
kísérjen utadon!
Legyen tiéd a dalom!
2015. 12. 08. © Jacsó Teodóra
MEGSZENTELVE, FÖLEMELVE
Én vagyok a fény, az élet,
engem az ég mindig dicsérhet.
Áldott percekben élek,
s nekem a percek mesélnek:
mesélik a fáknak,
hogy milyen szép hangja van a madárnak,
s ünneplik a napot,
mit a fény elhozott.
S a fák is úgy rügyeznek,
szinte mindent fölemelnek:
egyenesen áldoznak a szélnek,
s mindig oly szépeket mesélnek.
A fák oly sok mindent megélnek,
susogják hangjait a szélnek,
s a lombok úgy susognak,
susogják hangjait a szónak.
S a rügyekben,
belenőve az életben,
ott vannak a pillanatok,
mit az élet valaha elhozott.
S csilingelnek a percek,
a lomboknak így üzennek,
s örülnek a leveleknek,
mert a levelek is énekelnek.
Ódát zengenek a napok,
miket a hajnal elhozhatott,
s tündökölnek a fellegek,
beterítik a kék eget.
S a lángok kivirulnak,
minden rigóval együtt dalolnak,
s ünneplik a perceket,
hogy az élet meglehet.
S úgy él minden itt a fákon,
miket a tündér ráfon:
ráfonja az életeket,
a tündéri, szép permeteket.
Hova lesz a kenet mára?
...Mert a szép szív muzsikája
terád vár ma,
neked áldja híreit a világra:
tovaviszi nótája,
a szívnek muzsikája,
s penderüljünk, egyesüljünk,
mi a szívnek úgy örüljünk!
...Mert meglesz a szívnek perce,
megszentelve, fölemelve:
még ma kinyílik a ládika,
kinyílik a szív titka.
S a nóta úgy örül ma,
öröm van a szívedben,
s tündökletes szépen
viszed hírül a vidéken,
mert a szépséges venyigében
neked áldoz a természet,
hogy vidd hírül e napon,
milyen szép ez az oltalom.
S legyél velem az utamon,
hogy a szép hajnalom elhozhatom;
örülj velem szépen
ezen a vidéken,
... szép, ezernyi létben,
tündökletes szépen.
S muzsikáljuk a réten,
milyen szépen kérem,
s a kapcsolat meglesz,
ünnepelnek a percek,
szóródnak a permetek.
Vajon a szív mit üzenhet?
Üzeni a fáknak,
hogy milyen szép csodálat,
milyen szép a napom,
mert a mesét elhozhatom.
Elhozhatom a kódokat,
mik megszüntetik a bajodat,
mert a fény oly szép,
megszenteli az áhítat.
©Jacsó Teodóra
Mindenkinek, aki szükségben szenved!
Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy ima nélkül nem lehet élni. Van egy EGY-ségünk, ahova az ima a kapocs. Nekünk el kellett hagyni azt a világot, ami az otthonunk, hogy lemerüljünk az anyag ,,mocskába". Ezen a mocsaras vidéken élünk, ahova a fény nem jut be, csak egy szűrőn keresztül; - a tiszta fény hiányában minden eltorzul, és másként látjuk az életet, mint amilyen.
Nagyon szeretném megérteni és megújítani azt a létezést, ami a Fényhez visz közelebb minket. Ezért munkálkodom, ezért dolgozom. Ha megérted, hálás leszel. Az a pont, amikor már láttam, mi a dolgom, lélek-rendítő volt: imákat hoztam le.
A remény velünk él a Földön. A vágyat elhagyva őt kell kérnünk, mert ő létezik. Leborulunk, és elmondjuk ezt az imát, ami a reményhez szól ( összekulcsolt kézzel, háromszor). A remény elviszi az Úrhoz, aki hallja, majd teljesíti kérésedet, hogy mindened meglegyen. Befolyásod imádsággal érheted el, és hittel. A dualitásból így ki tudsz lépni, és szentséged által megtapasztalhatod a végtelen kegyelmet. Adják nekem, én pedig továbbadom, hogy használja a nép. Ennyit kell tennem, és a segítséget megkapod. Őrizd a reményt, hogy ez így lesz! Hited erős legyen! Köszönöm, hogy meghallgattál. Áldás rád és minden létezőre!
IMA A SZÜKSÉGBEN
Szép reményem, kérlek szépen,
hozd el nekem a pénzem!
Hozd el nekem azt,
mire szükségem van nékem!
Szépen kérem,
örvendő létben,
hiszen a szükséget
én itt nem ismerem.
S mivel itt vagyok az üdvösségben,
velem van a reményem,
megtehetem, hogy kérem,
szűnjön meg a nehézségem.
Ezt szeretem, megölelem,
megszentelem,
hogy így legyen.
Ámen.
De szép, Atyám,
hogy így szól a zsoltár,
ilyen szépen.
Oly szépen szóltam,
velem van a remény valóban.
Meg kell, hogy legyen a kenet,
erre is, amint lehet.
Reményem velem él,
a jövőm jót ígér.
Velem száll a pillanattal,
meg kell legyen a szép, örök dal!
Ezért lángoljon a szívünk!
Lángol is, amint hiszünk.
Oly szép a mi hitünk lángja,
beleolvad a napsugárba.
Rendüljenek meg a percek,
rezdüljenek a falevelek,
szemeinknek fénye
boruljon a térre!
Legyen meg a léte,
boldogságos reménye!
Ragyogtassuk, aranyozzuk,
sugalmazzuk, oltalmazzuk,
mosolyogva, megölelve
minden létben,
hiszen a remény
itt él ügyünkben.
Szent fényünk
beragyogja létünk,
így nincs mitől félnünk,
ez a mi üdvösségünk,
ez a mi létünk lángja,
a mi örömünk sóhaja,
veled ring...
minden rigó dala.
2015. 11. 26. © Jacsó Teodóra
BÁNAT OLDÓ KÓDOK
Szűnjön meg a bánat
a szeretet oltalmára,
vigyázva a létet,
óvva minden lelket!
Csal a hit által megszentelt élet
lehet oly fényes,
minek meg kell lenni,
virulva nevetni.
Küldöm az irgalmat,
oda, ahol sötétség van.
Küldöm a pillanatot,
vigye oda a napot!
Küldöm a pirkadatot,
segítsen, és irgalmazzon!
Menjen oda a természet,
vigye el a meséket,
hogy a léleknek kenyere
meglegyen reggelre!
Ámen.
©Jacsó Teodóra
FOHÁSZ KÉRÉSHEZ
Ezzel a fohásszal kérhetünk valamit.
Áldásom van rajtad,
hozza el a holnap
azt, ami kell néked,
holnapra így kérjed:
kérem szépen,
hogy hozza el nékem
az igaz egységem,
azt, ami kell nékem!
Hozza el nékem
igaz üdvösségem,
leboruló létben
így szentel meg szépen.
Így szentel meg álmom,
igaz imádságom,
megszentelő fohászom,
mert a létet áldom.
Áldom a szép létet,
az igaz egységet,
a szentelő szívet,
az igaz igéket.
Ámen.
©Jacsó Teodóra
FOHÁSZ AZ EGÉSZSÉGHEZ
Ez az imádság csodát hozott az életembe. A ,,Tükörben a boldogságom" című könyvemben bővebben is beszámolok róla. Érdemes böjttel kombinálni, hogy az égi mesterek be tudjanak avatkozni... Hogy tiszta legyen a kutunk..
El kell tűnnie a fájdalomnak!
Mutass utat a gonosznak,
hogy menjen, menjen!
Arannyá változzon minden sejtem!
Én vagyok a fény, az áldás,
az egészség és a megbocsátás.
Bennem csak magasztalás van,
minden felkínálkozó lehetőség imádása.
Lehetőség arra, hogy változzunk,
hogy megtisztuljunk,
hogy őbenne éljünk,
hogy ragyoghasson szentül igaz létünk.
Hogy lássuk;
milyen a szentek nyomában járni,
kiragadni a múltat, s hagyni
mindent arannyá válni.
Ezért élünk,
ezért létezünk,
legszentebb beteljesülésben élünk.
Ámen.
©Jacsó Teodóra
HA EZT ELMONDOD, ÖSSZEKULCSOLT KÉZZEL, LEBORULVA, UTÁNA MÁR NINCS ÉRTELME AGGÓDÓ SZAVAKNAK ÉS GONDOLATOKNAK. EZT FOGADD MEG, ÉS HASZNÁLD ALÁZATTAL EZT AZ IMÁT. AZ OLTALOM LEGYEN VELED! LEGYETEK ÁLDOTTAK!
TISZTÍTÓ KÓDOK, HA ROSSZAT ÉRZÜNK
Tisztítsatok, öleljetek!
Minden rügyet szenteljetek!
Szentelje meg üzenetem
az én igaz, szent életem!
Szentelje meg imádságom,
arany, igaz, boldog lángom!
Boldog legyen tisztaságom,
újuljon meg a virágom!
Újuljon meg az egységem!
Legyen tiéd mindig szépen:
az én tisztességem,
az oltalom s a reményem.
Áldjon meg a szent csillagom
valahány igevonalon!
Legyen meg a virága!
Szentelődj meg újra áldva!
Legyen meg a virága,
létednek imádsága,
létednek kívánsága,
szentelje meg újra álma!
Szentelje meg az egységem,
legyen veled igaz létben!
Ámen.
2017.09. 02. ©Jacsó Teodóra
(EZUTÁN FIGYELJ BEFELÉ, ÉS HÍVD A FÉNYT, HOGY LEGYEN VELED. MÉG JOBB, HA HÁROMSZOR ELMONDOD.)
AZ ÚR ÜZENETE A PANASZKODÁSRÓL
Panaszotok oly messzire hallatszik, ugyan úgy, mint az ima.
De nincs megszentelve.
Önmagában a panasz egy megerősítés.
A fényt szeresd, és arról beszélj!
A fény megszenteli majd neked a reményt, és a remény veled él.
Ne hidd már, hogy nem várnának oly szent kezek terád, hogy felemeljenek.
Azt mondanám, hogy: szégyelld magad.
Oly sok szent könyvet megírtunk már, és még mindig itt tartjátok a tudatotokat.
A szentségetekről kellene tudnotok, semmi másról.
A gonosz hatalma is csak az engedélyetekkel léphet be életetekbe.
Ne hívd be magadba... panaszkodással!
Az Atya.
2016. 04. 19. éjjelén jegyezve: ©Jacsó Teodóra
JÖJJ HÁT TE, KI MEGFÁRADTÁL
Kívánom nektek, hogy életetek szép legyen!
Kívánom nektek, hogy szeretet legyen szívetekben!
Kívánom nektek, hogy tisztuljatok meg a haragtól, a gonosztól, az unalomtól, mert ha unatkoztok, már rossz úton jártok. Mikor van egy kis időtök, buzgón járuljatok az Úr elé, hogy legyetek vele. Imádkozzatok a szenvedőkért, és így vigyázzatok rájuk!
Ne magatoknak kérjetek mindig kenyeret, hanem másnak is adjatok! Vigyázzatok a hitre, mert a hit védelmezőtök nektek! Ne feledjétek el a jó időkben, miért jöttetek e földre, és őrizzétek azt!... A földet, minek népe vagytok. Mire úgy kell vigyázni, mint kincses birodalomra, vigyázva a létet is, ahonnan származtok.
Elfelejtitek, hogy hitetek őrzői vagytok. Eladtátok igaz hiteteket, hogy ne velem legyetek, hanem az álmaitokat hajszoljátok. Ha unatkozol, szánj időt rám!
*
Szánj időt a kapcsolatra, hagyd, hogy szíved betakarjam selyemkendőmmel, s örökké őrizzelek igaz szeretetben téged, ki a lét gyermeke vagy, akit a fény is megszentelt, mikor idejöttél, ahova a fény nem ért el, s itt őrzöd a népet, de akik nem tudnak róla.
Nem tudják, hogy ki vagy te, ki őrzőjük vagy, s örökké hívod a reményt, hogy a remény mutassa meg a népnek az utat. Segítesz mindenkinek, kinek szíve tiszta. Így kell ennek lenni, örökké őrizni a fényt, mert a ti létetek a mi reményünk, s mi veletek együtt őrizzük a fényt.
*
Jer hát vele, te, aki megfáradtál, ne félj!
Légy vele, ha szomorú vagy, és mondd el a bánatodat, és ő enyhíti majd azt teneked. Aztán felejtsd el a bánatot, mindent, ami rossz volt!... Mert örökké változik úgyis minden, s mi is változunk, s a tűz is megszentelte őt, higgyétek el, s a remény kardja és pajzsa védelmezi. Utatokon ő áll, és vár, hogy mikor jöttök ti hozzám, rám találjatok.
Ti, akik őrizni akartok engem, teremtőtöket, igaz hittel jertek vele, ne aggódjatok, sokasodjatok, hívjátok barátaitokat, társaitokat, bízzatok benne, mert ő értetek van itt a földön igaz hittel, szüntelenül áldozva leborulva, értetek él itt, és veletek van, ha nyomor sújt, akkor is. Ne hidd, hogy a pénz az ő ura, mert én elégettem az ő vagyonát. Nincs neki semmi, csak a nép, kit őrizzen, s oly szent ígéret ez nekem, hogy könnyel telik meg a szemem. Ne bánd te a bánatod, de hagyd el, veszni hagyjuk, mert nem méltó arra, hogy veled jöjjön az úton, s muzsikáinkat nem engedi meghallani.
*
Őrizzük mi azt, mi szívedben tiszta, s nem engedjük hogy e tisztaságnak ártsanak. Vigyázz hát létedre, és ne vétkezzél, hagyd az előítéleteket, szidalmakat, mert kinek szíve tiszta, téged nem bírál, hanem elfogad olyannak, amilyen az életed, amilyen vagy te. Hidd el nekem, hogy így van ez!
Jézus Krisztus fivéred, őrződ, védelmeződ.
Utadon állok, és vigyázok rád.
Ámen.
© Jacsó Teodóra
LÉGY SZABAD AZ ÍGÉRETEKTŐL
Sok életen keresztül itt vagyunk mi veletek. Őrizzétek a hitet, hogy nincs halál, csak egy másik létformában léteztek tovább. Veletek vagyunk mindig, s őrizzük a reményt, hogy ránk találtok.
Meg kell élnetek mindent e testben, mielőtt ideértek... S oly szentül várunk rátok.
Ne higgyétek, hogy folyamatos hívásunk, amit szétszórunk a térben, s mely oly szentséges, hiábavaló. Rád talál az, bárhol is jársz. Megtalálod azt az embert, kinek szíve tiszta, és akit én küldtem el hozzád; szent bizalommal bízva az ügyben, hogy velem leszel, s rám találsz. Őrizd a reményt, hogy ez így lesz. Oly szabad ez a lét.
Szabad az ígéretektől, és minden bűntől, s csak jót ad neked. Csak a szent ígéret van. Aki ideért, már nem ígér. Az ígéret mindig megmarad a térben. Így csináltok ti karmát magatoknak, és így válik átokká, mikor már más lenne a dolgod, de te nem teszed, mert ígéreted köt még a régi létből, amiről nem is tudsz már, hiszen elfelejtetted azt, mikor átfúrtad magad azon a lukon, amin át megszületett új léted, hogy újra tanulhass, tanulhasd a létezést, s amit ígérünk mi, azt hallgatod, de nem érted.
Értsd meg szólamainkat, mert beleszőttük mi az igazságot, betűről betűre olvasd, és szent kódjainkat őrizve a te léted átalakul majd. Felemelkedik a te hited oly szent magasságokba, ahol már őrizni tudunk téged. Ahol már a törvényt betartod, ahol fény van és ragyogás, és teérted szólunk mindig és mindig. Hidd el szépen; oly szent lét ez, amiben mi élünk!
Atyád oly szentül szól majd hozzád, és virágozni fog léted. Oly szent szíved tisztasága minékünk, hogy segítünk neked mindenben, hogy megóvd magad a tévedésektől, mikor már ideérsz, s szentül hittel fogadsz mindent, mit ad ez az új lét neked.
Javítsd ki az életed, mert a szentek szentje veled lesz, s megóv téged (ki e sorokat írja) őrizve léted, az igaz hited, s ünnepelve leszel, átalakulásod szent szólamaink kísérik teneked, ki szentül őrized ezt a hitet, hogy velünk vagy már egységben, s ezen az úton eltévedni nem lehet.
Szomorú a szívem, mikor hallom a hangod, hogy nem kaptad meg, amit akartál. Nem őrzöd szívedben a reményt, hogy mikor itt van az ideje én mindent odaadok néked, amire szükséged van. S szíved tisztasága legyen meg, ezerszer simogatva a létet, a virágokat, vigyázva a szépséget, mit megalkottunk, s így teremtünk mi új egységeket, így óvunk téged, szunnyadó létben.
© Jacsó Teodóra
ATYÁD SZÓL HOZZÁD
Ha majd egyszer megfájdul a kezed, megfájdul a hátad, engedd meg magadnak, hogy szóba állj velem, s én mondjam meg, mit tegyél. Hogy szent legyél, meg kell engedned magadnak azt a fél órát, amit csak velem töltesz, csendes nyugalomban, velem és az egységgel, hogy valódi szép szíved megismerd, s odaadhassuk neked mindazt, amit megérdemelsz, mint a Fény gyermeke, aki azért jött a világra, hogy megszentelt létére ráébredjen, s nyíljon ki már a jóra, a fényre, s oltalmazó szeretetünkkel, virágokban pompázva éljen velünk egységben, kik oly féltőn vigyázzuk azt a létet, hol a tökéletesség ringató fényében ringatózhatsz velünk, s minden feltárul teelőtted, ki elhagytad ezt a létet.
Így borulj hát jó mélyre, mikor keresel te engem, ki oltalmazza azt a létet, ahonnan származtatott minden igazság: hogy a létet illúziókra cserélted, kísérleteztél, és elhagytad a mennyet, otthonodat, hol oly féltőn óvtunk téged mindentől, hogy velünk legyél, s lehess a szívünk igaz lángjának őrzője, legszentebb szívünk csendes örömét vigyázva, s ringatva az örök álomban; hogy kinyitottál olyan kapukat, amikkel magadba engedted a rosszat, ami távol tart éntőlem téged, ki a Fény gyermeke vagy. Mikor keresel engem, el kell hozd a szíved énelém, hogy megtisztíthassam utadat általa, hogy úgy csillogjon, mint az arany. S az arany út ha elkészül, – mert én munkálkodom életedben szeretetemmel, fényemmel érted áldozok, – akkor arra az útra rálépve megtalálod igaz ösvényedet, hogy el nem hagyod többé azt a helyet, ahova te, mint szent gyermek, örökösként lépsz be, s szentül emelünk téged egyre följebb, hol a magasságok s a tornyok oly szépen muzsikálnak neked, mert a te szíved akkor már újra egy lesz mindenekkel.
Ki várja minden reggel az igéket, így szemlélve az életet, az írja most ezt tenéked. S higgy nekünk, hogy létünk szent fényében tündökölhess, örök érvényű igazságokkal, teljes egységben a természettel – velünk legyél te, mert a szent fényünk lesz megtisztítója torlaszaidnak, falaidnak őrei állnak majd kapudban: mikor megkapod a szent oltalmat, ki utadat vigyázza, ki békét hoz rád, s oly nagy védelem alá kerülsz, hogy a te életed rommá válik a földi javak után kutatva, de mibennünk megtalálva fényességed örök fényét, élvezheted velünk együtt a szép jövő ígéretét, s amit én adok neked szíved teljes átalakítása, s virágaid gondozása által, az lesz neked jövendőd, s vigyázod ezt a létet velünk egységben, szeretetben, áldásokban pihenve.
… S szépen várd ki türelemmel, amíg én rendbe teszem a te életedet mindenekkel egyetemben, az egység segítségével, őrizve minden utat, kitisztítva minden zugot, amit a fény nem ért el, mert velünk vagy te már akkor, s én érzem azt, amit te érzel, és én látom azt, amit te látsz, s tisztaságod fényében tükrödben csak szépet látsz majd. Hidd el ezt, hogy odaadhassuk néked fényed, valódi örömeidet, valódi szépségedet, mit a szíved mutat meg neked oly szentül, ezen a helyen, hol mi élünk.
Oly fényes az egység birodalma! Nem találhatsz egyetlen sötét zugot sem benne, csak keress engem, hogy felemelhesselek, szentül vigyázhassak rád, minden kincset beragyogó fényemmel, amik itt várnak téged megszentelve, s föl leszel emelve. … S oly fényesre megtisztítalak téged, hogy a földi léted legszentebb fénye leszel velünk egységben, kik mindig óvunk téged, mert velünk leszel ezután is mindörökké.
… S én megadom neked mindazt, amire neked szükséged van, bővelkedni fogsz, s tanúskodni szíved tisztaságával énmellettem, ki szeretetemmel együtt fogsz élni, nagy nyugalomban, békében a világgal, és a világ, amit elhagytál más lesz.
Óvd hát a létedet, hogy a világ ne vigyen el tőlem, hanem oltalmazni tudjalak fényemmel téged, ki gyermekem vagy. Áldott, szép jövőd már elkészítettem, tiszta a te léted, csak te még nem látod, s nem engeded meg a változást, mi megadhatja neked utad teljes kicserélését. Az arany út oly tiszta s oly fényes! Előbb-utóbb úgy is jó lesz, mert nincs más út, minthogy velem legyél kedves, őrizve szíved, mely enyém a te létedben is. ... S szeretetünk oly ringató, pázsitunk oly simogató, s higgy nekem, hogy mindezt megadhassuk neked: legszentebb Fiammal, léted vigyázójával, ki mindig melletted van örök, igaz szeretettel, Jézus Krisztus, ki a legszentebb mind közül, ki a leginkább örökölte az én természetemet, s mindeneket vigyáz énmellettem, őrizve mindent, mi él itt a planétán, mi oly hatalmas, s melyben soha senki nincs egyedül.
Úgy hidd el ezt nekem, mert én az igazság, az élet, aki Vagyok Aki Vagyok szüntelenül kérlek téged akkor is, ha most nem hallgatsz rám, s amíg várok rád, új fényeket gyújtok szívedben mindörökké, s egyszer, mikor hallod a hangom, mi oly szentül szól szíved közepéből, megérzed majd, hogy önzésed véget ér, s hallani fogsz engem mindig, minden létben, minden egységben.
… S kuporogva letérdelsz majd akkor, kicsinységedre ráébredve, s kéred tőlem nagyságodat. Szíved őre a múló pillanattal veled él örökre, hallani fogod a jelen percet, hangomat, s én el nem hagylak, őrizlek hűen, szeretve téged, minden létben vigyázva léptedet, hogy te szomorú sose legyél.
Ajándékaim várnak rád: oly szentül kívánom, hogy megadhassam neked a kincses ládád, tele arannyal, áldásokkal, szépségekkel, kegyelemmel, szent permettel és rügyekkel. Édes szívem, keress engem, hogy méltó helyedre felemelhesselek téged is, őrizve a titkot, hogy a csodák meglegyenek, s őrizve a lángot, mely kinyitja majd szívedet az igazságokra neked is!
Jer énhozzám, s soha ne hagyj el engem már többé! Milliónyi fényemmel jelen vagyok életedben, s rendet teszek benne, mert én vagyok az, aki a te életedet vigyázza szívvel. Hidd el, én megoltalmazom lépteid neked, ki oly szent vagy nekem. Hidd el, minden lépésed figyeljük. Figyeljük szavaidat, és utadat vigyázzuk mi oly szentül, s hívunk téged mindenekkel, csak figyelj a jelekre, hogy az üzenetek veled legyenek, s vedd észre őket szüntelen mindenben, mert az egész természet mindenekkel teérted dolgozik, minden kis rügy teérted is kibomlik tavasszal, mikor szíved őrizem a nappal, hogy az áldások fényében, szíved örömében megízleld a szeretetemet, fényemet, s velem legyél, őrizve engem, örökké szép szívemet, szeretetemet, ki el nem hagylak.
Áldásim várnak rád minduntalan, mindenben. Legszentebb gyermekem, higgy nekem, mert mikor te ideérsz, én oly szentül hiszem teneked minden szavadat, de te akkor már csak szépen fogsz szólni, s mikor velem beszélsz, a szent áhítat járja át a szívünket, s sírni fogsz te akkor, mert szeretetemben olvadva, tündökölve... minden fény téged oltalmaz – szentül a hitben, – beragyogva léted minden kis szegletét, s ki szívedet oltalmazza, oly szentül mesél neked az igazságokról ezután már mindig.
Engedd meg magadnak, hogy ezek a kezek, akik ezeket a sorokat írják, letegyenek téged az oltárra, ahol szent minőségben énelőttem térdelsz, s szeretetemet többé el nem hagyod, s el nem feleded, s őrized szíved örök lángját mindörökké. Állhat utadon száz szörnyeteg, megküzdünk mi száz ellenséggel, mert én – teérted, gyermek –mindörökké csak óvlak tégedet, hogy szívem benned éljen, s őrizzen téged, szentséges szép dicsőségben, forró örömben fürdesselek téged, s megitassalak, megetesselek, védjelek és vigyázzak rád oly szentül.
Keress hát engem letérdelve, mert én is oly szentül térdelek a te szentséged előtt, hogy elérjem szíved örök fényét, ahol az igazságot megtalálom tebenned mindig, mindörökké. Érted vagy nem, ez a rendszer így épül föl minden létben, hogy a mi szívünk mélyre hajolva találkozik. Fényességünk oldódik a létben, mely teljes egységben velünk lesz mindig: a fény, ki én vagyok, s a hűs levegő, mi átjárja tested, s a lombok a fákon, az erdők. A legszentebb eget el nem hagyod, s örökké beszélgetsz vele is, s a fellegek is terád vigyáznak, s hangjukkal simogatnak téged. Oltalmazd hát ezt a létet, mi oly szent tenéked, hogy virágokkal szentelnek meg téged minden percben.
Oltalmazó ígéreteinket hidd el, mert ígéreteinket mindig betartjuk, soha nem hagyunk el téged, s minőségedet ha megleled, hogy szent vagy, tisztelni fogod magad, s mindeneket, mi csak van a kozmoszon, s oltalmazni fogsz mindent, mert mi egy veled, az a lényed közepéből nyíló fény érti azt amiről beszélek én. … S kinyílik minden létben a te kutad. Őrizd mindezt, mert megadom én ezt neked. S alázattal kell őrizned a fényt, mely mindezt megmutatta, s oly szentül tartanod kell velem a kapcsolatot, mely szent nekünk.
Oly szentül hiszek a szeretetnek, mely benned van! Áldalak én mindig téged, s oly szent vagy te nékem! Szeresd az egységed és várj, mert hosszú az út és keskeny az ösvény, de légy erős, mert erőd tőlem van! Szeretetem lángja örökké őriz téged is. Áldalak én téged, hidd el. Oly szent ez nékem, hogy mindez meglegyen. Szeretlek, gyermekem.
Atyád szólt hozzád, a legszentebb létből.
2016. 05. 24. © Jacsó Teodóra
AZ ATYA ÜZENTE
Ne gondold te, hogy az én szeretetemet elnyerni nehéz. Én téged mindig nagyon szeretlek, csak egy dolog választhat el tőlem, ha szeretetemtől te magad választod el magad. Ez a lét amiben én élek, csak nyitott szíveknek érzékelhető. Ha elzárod, bezárod magadat, messze kerülsz tőlem, pedig én itt vagyok mindig melletted, és benned. Oldd föl a vágyaidat, őrizz a szívedben! Keresd mindig a kapcsolatot énvelem, szeretetem soha nem enyhül, mindig készen állok a kapcsolatra veled is, szent gyermek.
Legyél te velem, keress engem! Őszintén beszéld meg velem gondolataidat, ott leszek, és vigyázok a kapcsolatra, és rád is. Megteszem neked a te kérésedre, amit életedben meg kell tennem. Úgy intézem el ügyeidet, hogy mire te felébredsz, léted új minőségben éled.
Ezt kell elfogadnod, és használnod az én szeretetemet, és bennem legyen örömöd. Így leszek én veled mindig, minden pillanatban, s nekem is boldogságom benned lesz. Higgy nekem, gyermekem! Ez oly szent nekem. Kivirágzik a szívem, mikor kerestek engem.
Ne hidd, hogy bármikor a te gondod, kívánságod nekem terhemre van. Én vagyok az, aki mindig hall, és őriz téged. Higgy nekem! Megoldom én ügyedet, csak tedd elém, kedvesem. Üzenem a világnak, hogy keressetek engem! Őrzöm szívemben az örömöm bennetek. Ámen, gyermekeim.
© Jacsó Teodóra
ÉN VAGYOK AZ, JÉZUS KRISZTUS
Vigyázz hát a kapcsolatra, mi velem összeköt, mert én oly szentül vigyázok rád. Mindenkihez szólok, halljátok meg a hangom, mi oly szépen szól Atyám szaván. Atyám velem üzen sokszor. Mondd hát el a népnek: ,,Jézus vére mindent tisztára mos." Az én vérem hajtja végre a transzmutációt.
*
Üldözött ez a nép, nem szabad, mert nem ismeritek az én szavamat. Kell, hogy olvasd szavaimat, üzeneteimet, szent könyveimet, miket már leírt oly sok ember; küldöttek, akik hallottak engem. Létezésed legbelül mindig átalakulásban van. Üdvözöld ezt, bárhol tartasz s fogadd el magad és másokat is! Ne nehezitsd meg önmagad számára a világot; a világ úgyis olyan, amilyennek lennie kell, amilyenné tettétek.
Bírád mindig önmagad; haladj csak mellettem, kéz a kézben járhatunk, és ehhez nem kell semmi, ezt nem kell kiérdemelni, csak hinned kell bennem. Én fogom vigyázni lépteid, tisztítom lelked, szíved, sugallataimra figyelve könnyebb neked. Hidd el.
Úgy kell vélekedned életedről, mint fejlődésről, s őrizni ezt mindenek felett, emlékezve az ősi kapcsolatra, mi összeköt bennünket. Legyetek tudatában annak a kapcsolatnak, hogy mi testvérek vagyunk, és ti egymásnak testvérei vagytok.
A velem lévő kapcsolat kiragad a múlt terhei közül s a jelenben lehetsz, és ez a kapcsolat oly szent nekem is és neked is, mert mi összeköt bennünket, az a szál ilyenkor erősödik és lehetővé teszi, hogy egyre gyakrabban megnyílhass a kapcsolatra. Gyógyulsz, amíg velem vagy, melegítelek, a szeretet fényességével takarlak be. Szent ez a pillanat és örök.
Csodálatos létednek nem vagy tudatában, nem tiszteled magad. Ha tudnád ki vagy, ki lehetnél, ha engednéd magad vezetni, rájönnél arra, hogy szent vagy, és örököse az Atyám által elkészített országnak, igazi otthonodnak. Fogadd el az örökséged, bízz bennünk és higgy bennünk!
Érezd a zenét, a dallamot, mikor veled vagyok, szeretet virul ki a szívedben, mint egy virág, s mosolyogsz te már, mert e jelen percek tökéletesek, tökéletességedben engedik látni magad, életed, és mindent, mit teremtettél.
Koszorút fonnak homlokodra a legszentebb virágokból az angyalok. Őrizd ezt a percet a jelenben és így élj, vidd tovább! Őrizd azt a szépséget, amit képviselsz s engedd, hogy veled legyek én; vezetve, őrizve, szeretve létezve veled, s te szeretve létezz velem! Jézus Krisztus így beszél tehozzád is, szent gyermek, és várja a kapcsolatot veled is. A Fiú.
2015. 10. 25. ©Jacsó Teodóra
Tükörben a boldogságom
SZENT ÜZENETEK JÉZUSTÓL
Sanctus Jesus Christus
HOZD ELÉM A NÉPET
ÚR
,,Én vagyok az,
legszentebb kedvesem,
megint itt vagyok veled.
Szólj hát nevemben a néphez!
A nép oly éhezőn várja a szót,
s most itt vagy, hát add a jót!
Add a jót a népnek,
aki már vár téged,
hogy veled jöjjön hozzám,
s itt legyen oltáromnál!
Oltáromnál legyen népem –
én ezért imádkozom, ezt kérem.
Így hangzik hát az ítélet:
„A te életed arról szóljon,
hogy hozd elém népemet!”
Így hangzik hát a szó, így hangzik az ítélet.
Borulj hát le, angyalom,
legszentebb szónokom!
Velem legyél minden percben,
hogy amit részedre elkészítettem,
azt rajtad keresztül megtehessem!"
Részlet
© Jacsó Teodóra
Minden jog fenntartva.
Áldott álomból eredő lélekmese
Tizenkilencedik szín